Castiel régi jó cimborája, harcostársa, aki nála azért egy hajszálnyit „szabadabban” értelmezte a Mennyországgal való szembefordulást. Kihasználta az elmaradt Apokalipszis körüli balhét és egy megfelelő pillanatban kirámolta a mennyei fegyvertárat, majd lelécelt. Megelőzendő, hogy nemkívánatos tollas létformák – nem csirkék, inkább Raphael és pribékjei – a nyomára bukkanhassanak megrendezte a saját halálát – magasról téve rá, hogy akadnak majd, akik tényleg gyászolják.

A Földön belevetette magát az élvezetekbe, nők, pia, buli… egyszóval hamar ráérzett, hogyan kell szórakozni. Nem meglepő módon az elemelt fegyvereket sem épp angyalhoz méltó módon használta fel. Bizniszbe kezdett, akár egy keresztúti démon, lelkekért cserébe adta az árut. Ezen tevékenysége rövid időn belül felkeltette a vadász testvérek, Sam és Dean, valamint általuk a régi barát, Castiel figyelmét is. Utóbbit Raphael egy ölebe követte, így aztán Balthazar kénytelen volt szednie a sátorfáját, még mielőtt az arkangyal kezdené szorongatni a torkát.

Mindenképpen a javára írandó, hogy a barátság mégiscsak jelentett neki valamit, mert Lót sójával igencsak kellemetlen helyzetbe hozta az éppen Castielt hidegre tenni készülő Raphaelt. Nagyvonalúságát hamar volt alkalma megbánni, ugyanis alig pislogott kettőt, máris szent tűz körében ácsoroghatott a vadászok jóvoltából, akik kizsarolták belőle legutolsó üzletfele, Aaron Birch lelkét.

Mikor Dean épp a halállal alkudozott Sam lelkének visszaszerzése érdekében testvére lélek nélküli teste megidézte Balthazart, ugyanis nem állt szándékában megvárni, sikerrel jár-e a nagytesó, vagy sem. Tudni akarta, van-e rá mód, hogy végleg távol tartsa a lelket a testétől és egy későbbi szívességért cserébe az angyal készségesen adott is neki egy tippet.

Következő alkalommal akkor láthattuk, mikor lényegében minden előzmény nélkül megjelent – vérző sebbel – és átpenderítette a fiúkat egy alternatív valóságba, ahol nem vadászok voltak, hanem színészek, bizonyos Jensen Ackles és Jared Padalecki – vajon hol hallottunk már róluk korábban? Az egész egy figyelemelterelő akció volt, mellyel Raphaelt akarták lefoglalni, amíg a Mennyek eltulajdonított fegyverei Castiel kezébe vándorolnak.

Néhány epizóddal később tudomásunkra jutott, hogy Balthazar megváltoztatta a történelmet. Visszautazott a Titanicra és a személyzet tagjának kiadva magát megakadályozta, hogy a hajó elsüllyedjen. Castiel utasítására cselekedett, hiszen így a jelenben számos új lélek keletkezett, akiknek sosem lett volna szabad megszületniük. Atropos, a Sors dühösen rohangált jobbra-balra és szépen sorjában hidegre tette ezeket a vétlen, mit sem sejtő személyeket. Természetesen hamarosan már a Winchester fivérek nyomoztak az ügyben és hamar sikerült Atropos figyelmének kereszttüzébe kerülniük, aki már amúgy is zabos volt rájuk az elmaradt Apokalipszis ürügyén. Castiellel karöltve majdnem hidegre tették a zabos könyvelőt, de az észérvekkel – vagyis inkább két erősebb nővére bosszújának belengetésével – végül jobb belátásra bírta Castielt, aki még időben leállította a fegyverrel a kezében a nő mögé osonó Balthazart.

Mikor Crowley elrabolta Lisát és Bent vadászaink jobb híján Balthazart idézték meg, aki eleinte nem nagyon óhajtott összeesküdni cimborája háta mögött. Ám a hír, miszerint Castiel Crowley-val kart karba öltve azon munkálkodik, hogy felnyissa a Purgatóriumot, hogy aztán szépen lenyelhesse az ott lévő milliárd és milliárd lelket azért még az ő elhatározását is megingatta. Végiggondolta a dolgot és aztán leadta a drótot a fiúknak a túszul ejtett személyek hollétét illetően. Sajnálatos módon Castiel is megneszelte, hogy valaki fecsegetett, így egy beszélgetés során hátba szúrta.

Azon kevés angyal közé tartozott, akit a sorozatban „gondolkodásra képes”-ként mutattak be. Sajátos humorérzéke és a Földön felvett életstílusa is megkülönböztette társaitól. Sokat jelentett neki a barátság, mely Castielhez fűzte és az utolsó pillanataiban mélyen megdöbbentette, hogy a vég mégis az ő keze által érte el.