Metatron egy kutya közönséges angyal volt a Mennyországban egészen addig, míg Isten – állítása szerint merő véletlenségből – ki nem választotta írnokává. Olyan kiváltságban részesült, melyben az arkangyalokon kívül más nem, láthatta a Teremtőt, sőt mi több, lejegyezhette szavait. Később szeretett azzal „hencegni”, hogy megnevettette Istent.

Ez a megbízatás hozta rá a „bajt”. Mikor Isten lelépett a színpadról és többé hírt sem adott magáról az arkangyalok – Mihály és Raphael – úgy határoztak – némi jajgatást követően –, hogy elérkezett az ő idejük. Át akarták venni a teremtett Univerzum irányítását, ám ehhez meg kellett ismerniük Apu titkait. Pechjükre nem voltak képesek olvasni az Igéket, így szükségük volt a tollnokra, csakhogy őt sem ejtették a fejére, mikor megneszelte, hogy mehetne raportra Naomihoz lelépett.

Évezredeket töltött a Földön rejtőzködve, mély elszigeteltségben – mikor Winchesterék beállítottak hozzá fogalma sem volt róla, kicsodák – és elolvasott mindent, ami csak a keze ügyébe került. Egy indián törzset halhatatlansággal ajándékozott meg és cserébe nem mást kért, mint történeteket.

Valószínűleg még évszázadokon át lapult volna egy szimpatikus kő alatt, ha nem állít be hozzá Sam és Dean. A vadászok elfecsegték, hogy Raphael és Gábriel halottak, Lucifer és Mihály pedig a Ketrecben, a Pokol legmélyén múlatják mindennapjaikat. A szép lassan káoszba fúló Mennyország vezetéséért több különálló csoport vezetője marakodott, akik aligha számítottak komoly tényezőnek.

Elérkezett a cselekvés ideje. Behálózta Castielt, elhitette vele, hogy segíteni fognak az angyalokon, aztán szépen felhasználta, hogy kiűzhesse az angyalokat a Mennyországból. A varázslat utolsó hozzávalója éppen Castiel ereje volt, amit saját kezűleg szerzett meg.

Egy idő után megunhatta a nagy magányt és egy éles fordulattal sikerült újabb „kolosszális” ötlettel előállnia. Elhatározta, hogy ő lesz az új isten, egyszerűen csak „X” és elkezdte a „visszajöhettek a Mennybe” szlogennel csábítgatni a szárnyatlanná lett angyalokat. Megkörnyékezte Gadréelt is, aki a bukást követően Ezekiel álnéven fészkelte be magát Sam Winchesterbe. Elhúzta az orra előtt a mézesmadzagot és ígért fűt–fát, például, hogy most majd szépen semmissé teheti a rossz hírnevét, ha visszavezeti az angyalokat a Mennyországba.

Viszonylag hamar sikerült megfűznie szerencsétlen párát, akit hadnagyává emelve mocskos munkák elvégzésére küldött.  A későbbiekben több aprósággal is jelét adta, hogy a nagy szavak ellenére nem bízik benne és nem tekinti másnak, csupán feláldozható eszköznek.

Meggyilkoltatta a Prófétát, Kevin Trant – majd egy kapcsoló átállításával gondoskodott róla, hogy ne bukkanjon fel újabb – és az angyaltábla segítségével rendkívül hatalmas erővel ruházta fel magát. Még az égő Szent Olaj csapdájából is könnyedén kiszabadult, mikor egy alkalommal megkísérelték csapdába csalni kedvenc vadászaink. Céljai elérésének érdekében újfent felhasználta Castielt. Először rávette, hogy vezesse a Mennyből aláhullott angyalokat – a kis álomvilág igazán kreatívra sikeredett, nem is véletlen, hogy Castiel végül mégis beadta a derekát, hiába jött rá, hogy amit látott, nem valóság.

Mindvégig úgy tervezte, hogy megnyeri magának Castiel újdonsült követőit. A valós terveiről mit sem sejtő Gadréel segítségével angyalokat „toboroztatott”, akik aztán némi agymosást követően Castiel nevében végeztek magukkal – mind olyan helyen, ahol ellenséges csoportok tagjai tartózkodtak éppen. A végső csapást személyes „bejelentkezése” jelentette, melyben nyilvánvalóvá tette Castiel követői számára, hogy hőn imádott vezetőjük soha, semmilyen körülmények között nem fordítana hátat a Winchester testvéreknek, nem sorolná a saját fajtáját az első helyre.

Grandiózusnak képzelt – valószínűleg nem igazán átgondolt – terve következő lépése gyanánt lelátogatott a földre és hajléktalannak – talán megsejtette, mi vár rá a jövőben? – álcázva magát meggyógyított egy nőt. Tette mindezt kamerák kereszttüzében, a minél nagyobb feltűnés kedvéért. Az Első Kard és némi gyilkos szándék társaságában érkező Dean Winchestert könnyű szerrel hatástalanította, majd leszúrta, de a hatalma így is veszélybe került, hiszen amíg mással volt elfoglalva, Castiel – Gadréel segítségével és önfeláldozásával, valamint a jobb belátásra térített Hannah közbenjárásával – bejutott az irodájába. Észlelvén a veszélyt, magára hagyta a haldokló vadászt és a visszatért a felhők fölé, hogy elejét vegye önnön trónfosztásának. Pechjére túl nagy volt a szája, Castielnek címzett kis kirohanását minden angyal végighallgathatta, és mivel az Angyalok Táblája is összetört nem maradt több aduja, mehetett a rácsok mögé.

Magabiztossága töretlen maradt, biztos volt benne, hogy előbb vagy utóbb sikeresen kiszabadul majd, hiszen a tudása megmaradt. Először Hannah kereste fel, aki Castiel erejének maradékáról próbált alkudozni vele, ám ezeket a tárgyalásokat Castiel ellenérzései hamar rövidre zárták. A béklyók letörésének lehetőségét végül Káin Pecsétje hozta meg. Először kirándultatták az Egyetemesek Bunkerébe, ahol egy rövid, „hogyan is lehetne megszabadulni a Pecséttől?” témakörben folytatott csevej után Dean alaposan ellátta a baját. Fecsegett össze-vissza folyókról és forrásokról, próbálta elhinteni, hogy tényleg tud valamit, igyekezett fenntartani hasznossága látszatát.

A verésnek hála többé nem időzhetett Winchesterék „házi őrizetében”, így Sam és Castiel radikális lépésre szánták el magukat. A már jó ideje odafönn időző Bobby Singer segítségével megszöktették cellájából a Tollnokot. Nem örülhetett soká a csökkentett büntetésnek, épp csak a Földre tette a lábát, máris megfosztották erejétől és – talán csak a miheztartás végett – lábon lőtték. Itt már kénytelen volt bevallani, hogy a Pecsét, illetve annak eltávolítása magasabb szintű mágia, mint amire ő valaha képes volt. Az volt az egyetlen szerencséje, hogy Castiel ereje továbbra is alkualapként szolgált, így nem helyszíni kivégzés – amire lássuk be, alaposan rászolgált – lett a vége, hanem autós kirándulás. A kocsikázás során sem hazudtolta meg magát, folyamatosan idegesítette a kísérőtisztjévé avanzsált Castielt. Végig azt tervezte, hogy olajra lép a Démon Táblával és Castiel erejével, de végül csak az elsőre sikerült rátennie a mancsát, a második visszakerült eredeti birtokosához.

A földi lét nem hozott neki túl sok… nos… khm… szerencsét. Karrier-terv gyanánt sikerült kiokoskodnia egy rendkívül bizarr „vállalkozást”. Az utcákon mászkált éjszaka, és ha épp egy alakuló tragédia közelébe vetődött a segítségnyújtás – és a rendőrség értesítése – helyett előkapott egy kamerát, majd a felvett anyagot beküldte egy televíziós műsornak.

Lényegében ezzel megint csak a saját sírját ásta kicsit mélyebbre, hiszen pár hónappal később Castiel éppen újdonsült foglalkozása miatt talált rá. A kihallgatás – némi információgyűjtés a Sötétség eredetéről – során megint csak igyekezett túlfeszíteni azt a bizonyos húrt és sikeresen kiharcolt magának egy alapos verést. Ráadásképp még a Démon Táblát is elvesztette, hiszen Castiel rálelt arra – a matrac alja nem volt éppenséggel bombabiztos rejtekhely, de nem futotta jobbra.

Sorsa a későbbiek során sem fordult jobbra, megesett, hogy a kukákat is hiába túrta némi ennivaló reményében. Egy meglepően emberi megnyilvánulását követően – mikor is egy kutyának adta a húst ahelyett, hogy megtartotta volna – azon kapta magát, hogy egy olyan helyen nézelődik, amit korábban még sosem látott. Persze felismerte, hogy a kocsma Isten keze munkája, az viszont már csak némi rásegítéssel esett le neki, hogy a másik jelenlévő nem holmi halandó, hanem személyesen az álruhás nagyfőnök. Volt ám ott minden, mikor leesett a tantusz, sírás-rívás, térden állva bocsánatért esedezés, értetlenkedés és később még egy rögtönzött emberiség melletti védőbeszéd is belefért. Nem igazán értette, miért parádézik Isten Chuck Shurley álarcában, viszont legalább felírhatott a listájára még egy pillanatot, mikor sikerült megnevettetnie Aput.

Beleegyezett, hogy átnézi a Főnök legújabb munkáját, ám az írás nem nyerte el a tetszését. Nehezményezte, hogy túlzottan nagy hangsúly került a Chuck képében töltött időre, míg az arkangyalokról és egyéb „fontos” témákról alig esett szó. A végén még az is kicsúszott a száján, hogy Chuck „gyáva” és érthető módon Isten ezt a jelzőt nem fogadta örömmel. A korábbi angyal képébe vágta, hogy annak idején nem volt benne semmi különleges, csakis azért választotta ki, mert mikor belépett a szobába, véletlenül éppen Metatron állt legközelebb az ajtóhoz.

Nem volt oda azért az ötletért sem, hogy Isten majd jól öngyilkosságot követ el a világ érdekében és ezzel le lesz tudva az Amara-ügy, így hát találkozóra invitálta Winchesteréket, ahol elfecsegte nekik a Kaporszakállú nagy tervét. Ezután sem hagyta békén a fiúkat (SMS-es zaklatás, bunker körül keringés), így kiérdemelt magának egy helyet a Lucifer-mentőakcióban.

Az oroszlán barlangjába érvén ő szüntette meg a Lucifert fogva tartó varázslatot, majd hátramaradt, míg a többiek (Sam, Donatello próféta és maga az Ördög) rohanvást igyekeztek elmenekülni. Arra kérte Amarát, hogy kímélje meg a világot, ám szavaival csak a pusztulást érdemelte ki.