„I was supposed to love all creation equally. I wasn’t supposed to have favorites. But you… You were mine. I gave you the Mark because I loved you the most, because I thought you were strong enough to bear it. And when I saw that I was wrong… When I watched my choice devour my most cherished son, I hated myself, and so I punished you. And I am so sorry.” – Chuck aka. God

11.22. We happy few

A másodikként kreált arkangyal, Isten kedvenc fia, az első bukott, az Édenbe lopódzó kígyó, a Hajnalcsillag, a Pokol eredeti és első ura.

Fivéreihez hasonlatosan ő is részt vett a Sötétség elleni harcban és annak végén Atyja neki adta a Pecsét, az újdonsült rab fogságban maradásának zálogát. Ez a döntés megpecsételte későbbi sorsát, hiszen nagynénje hatalma nem tört meg, a Pecséten át is képes volt érvényesülni, befolyásolni és megrontani őt. Mikor Isten megteremtette az embereket szíve legmélyén elégedetlenség ébredt, hiszen… Miért is érdemelnének életet, remény, szeretetet… sőt, tiszteletet ezek a gyönge, hibás, megvetendő kreatúrák? Megtagadta hát az engedelmességet és erre buzdította Isten elsőszülött angyalát, fivérét, Mihályt is, ám ő nem hajlott a lázadásra. Inkább csak elfordult tőle, szörnyetegnek titulálta, majd teljesítvén Atyjuk óhaját letaszította a Mennyekből.

Bukás ide, zuhanás oda, esze ágában nem volt feladni, inkább új tervet eszelt ki. Elhatározta, hogy bebizonyítja, mennyire szánalmasak és esendők az emberek. Kiszemelt egy Lilith nevű halandó asszonyt és komoly változásokat vitt végbe rajta, teljesen kifordította, megrontotta, megalkotván így a legelső démont.

A továbbiakban sem tétlenkedett, a közelébe sem jutott céljának, így hát miért dőlt volna hátra, mint aki jól végezte dolgát? Gadreelt kijátszva bejutott az Édenkertbe, ahol végbement az a bizonyos eset az almával. A következő generációnak sem szánt szebb sorsot. Beszélgetni kezdett Ádám és Éva egyik fiával, Ábellel, ami önmagában talán még nem is lett volna probléma, csakhogy ő mindeközben Istennek adta ki magát. Ábel fivére, Káin, hogy megmentse öccsét a Pokoltól és annak újdonsült Urától megalkudott vele: Ábel a Mennybe mehet, ő viszont nem menekülhet a Kárhozattól és mintegy mellékesen megkapta azt a bizonyos Pecsétet is. Az egyesség feltétele volt, hogy maga Ábel „segíti” a Mennyországba fiatalabb testvérét, amit az meg is tett.

A történtek után Isten úgy döntött, hogy hosszú távon mégsem lenne túlságosan célravezető, ha hagyná, hogy csemetéje szabadon randalírozzon, ezért megalkotta a Ketrecet, mely egy arkangyal számára is tökéletes börtön, majd megparancsolta Mihálynak, hogy vesse oda öccsét. Ez meg is történt és kezdetét vette Lucifer hosszú évezredeken át tartó rabsága.

1972-ben egy hűséges követője, Azazel sikeresen kapcsolatba lépett vele egy kedélyes kis mészárlást követően. Szabadulni vágyván tömlöcéből utasításokat adott a démonnak arra vonatkozóan, hogy létre kell hoznia bizonyos „különleges gyermekeket”. A projekt olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy végül e jelöltek egyike, Sam Winchester sikeresen végzett az első démonnal, megtörvén ezzel az Utolsó Pecsétet.

Földre szabadulásával kezdetét vette a régen beharangozott nagybetűs Világvége.

Sam Winchester hiányában kénytelen volt ideiglenes porhüvelyt használatba venni, így meglátogatott egy Nick nevű férfit. A halandó rosszabb passzban nem is lehetett volna, hiszen nemrég vesztette el feleségét és gyermeküket, így lényegében komolyabb rábeszélés nélkül hajlandó volt rá, hogy testébe fogadja az Első Bukottat.

Kemény munka várt rá, amihez immáron hozzá is kezdhetett.

Egy Carthage nevezetű városban rituáléba fogott a Halál megidézése és megkötése érdekében. A kis kaland rengeteg véráldozatot kívánt, melyet ő habozás nélkül be is fizetett a kasszába. Közben még arra is jutott ideje, hogy a Winchester fiúkkal érkező Castielt szentelt tűz fogságába zárja és megkísérelje a maga oldalára állítani. Szép kis előadást tartott neki „Amikor én már nem leszek, rögvest téged tesznek meg fő gonosszá” témakörben. A végjáték közeledtével arra is alkalma nyílt, hogy elbeszélgessen Sam Winchesterrel, aki továbbra sem mutatott hajlandóságot a porhüvely feladatkörének átvállalására. Az sem rázta meg igazán, mikor Sam bátyja, Dean alattomos módon a közelébe jutott és nemes egyszerűséggel fejbe lőtte a Colttal. A feje ugyan megfájdult és még a lábáról is ledöntötte a fegyver, de bele azért nem halt és segítőkészen felvilágosította a vadászokat, hogy pechjükre egyike annak az öt dolognak, amit még a csodapisztoly sem tehet hidegre.

Merkúr üzenetben invitálta az Elíziumi mezők hotelba, ahol megjelenése után gyakorlatilag lemészárolta az összes jelenlévő istent. Egyedül Kali menekült meg, hála Gábriel közbelépésének. Kisöccse nem félt kiállni ellene, elhordta mindennek, miközben némi trükk és illúzió segítségével megpróbálta megtámadni, csakhogy Lucifer pontosan tudta, honnan várható a csapás. A felé tartó pengét könnyedén az azt tartó ellen fordította, végezvén így a testvérével, akinek annak idején ő maga tanított mindenféle trükköket.

Pár hónappal később Denverben – épp, ahogy előre látta –, végre meghallgathatta azt a bizonyos szót. Igaz, ez pusztán azért történt meg, mert Sam és Dean igyekeztem tőrbe csalni (szó szerint megfogalmazva Ketrecébe visszarugdosni), de kezdetben előnyére tudta fordítani az öngyilkos akciót. Játszadozott kicsit Deannel, majd angolosan távozott, hiszen akadt fontosabb dolga holmi szenvedő léleknél. (Arra azért még szakított időt, hogy alkalmat adjon Samnek egy kis „bosszúra” – vagyis az összes démon likvidálására, akik annak idején Azazel parancsának engedelmeskedve a közelébe férkőztek.)

Fivérével, Mihállyal a Stull Temetőben találkozott, ahol igyekezett meggyőzni őt arról, hogy fölösleges harcolniuk. Ő a legkevésbé sem vágyott erre a küzdelemre, nem látta értelmét, ám mindegy volt, mit mondott, bátyját nem téríthette el az általa helyesnek vélt úttól. Mielőtt még egymásnak eshettek volna begördült a színre az a bizonyos híres–nevezetes Impala.

Igen, Dean képtelen volt csak ülni és várni, hogy történjen, aminek kell, így hát úgy határozott, hogy ő bizony megpróbál közbelépni. Kipattant a kocsiból és a morcos arkangyalokat figyelmen kívül hagyva két testvérét próbálta megszólítani. A fejlemények nem töltötték el földöntúli örömmel a Vén Kaporszakállú két csemetéjét és Lucifer bosszúsága csak tovább növekedett, mikor a szintén befutó Castiel egy szent olajjal megspékelt molotov koktélt vágott Mihályhoz. „A bátyámat csak én piszkálhatom” jelentette ki megfellebbezhetetlen magabiztossággal, majd mintegy bosszú – vagy helyretétel – gyanánt atomjaira robbantotta Castielt a porhüvelyével egyetemben. Bobby Singer nyakát is eltörte, majd hozzáfogott Dean módszeres agyonveréséhez. Na, ez utóbbit kellett volna passzolnia – és akkor talán megúszta volna, hogy újfent sittre vágják.

Sam – látván, mi történik éppen a testvérével – sikeresen visszavette testének irányítását, majd megnyitotta Lucifer Ketrecét és már éppen megtette volna azt a bizonyos nagy lépést, mikor Mihály visszatért és megpróbálta megakadályozni – mondván, neki mindenképpen meg kell küzdenie az öccsével. Az ifjabbik Winchester nem zavartatta magát, karon ragadta a zavaró tényezőt és őt is magával rántotta a lenti mélységbe, a Pokol fenekére.

Imígyen került újfent rácsok mögé az Első Bukott, ami érthető módon nem volt ínyére. Öröm az ürömben, hogy ezúttal nem egymaga érkezett és az első időszakban kellemesen leköthette magát Sam kínzásában, ám végül a Halál színre lépett és ellopta a játékszerét. Így sem maradt egyedül, de Mihály nem volt éppenséggel… szórakoztató társaság.

A Sötétség szabadulásáig nem nyílt alkalma arra, hogy megpattanhasson, ám mikor nagynénje a világra zuhant a Ketrec sérüléseket szenvedett, ő pedig nem habozott kihasználni a kínálkozó lehetőséget. Újra elővette a régi trükkjét – amit már Káin esetében sikeresen alkalmazott – és Isten bőrébe bújva mindenféle – erősen gyanús – víziókkal kezdte bombázni Sam Winchestert. Hogy valóban tökéletes legyen a menekülési terve Rowenát is felkereste az álmain át és fűt–fát ígért neki a segítségéért cserébe.

Vállalkozása teljes sikerrel zárult, ügyesen lecsalta magához régi szobatársát és miután a védelem – a megfelelő előkészítésnek hála – csütörtököt mondott könnyedén kezébe kaparinthatta a pórul járt Winchester fiút. Kedélyes kis múltidéző turnéra vitte és közben szavakkal igyekezett meggyőzni, hogy legyen oly kedves és ismét hajtsa igába a fejét. Állította, hogy ő az egyetlen sanszuk a Sötétség legyőzésére, vagyis szemrebbenés nélkül hazudott, ami nem is csoda, elvégre nagyon meglépett volna már odalentről. Mivel az A–terv csúfos kudarcnak bizonyult átváltott a tartalék ötletére és próba–szerencse alapon ütni–verni kezdte a halandót.

Ekkor futott be Castiel és Dean, akik hamar a páros társaságában találták magukat és tanúi lehettek egy – az Ördög által előadott – zenés–táncos produkciónak. (Lucifer többször is bizonyította, hogy meglepően otthon van példának okáért a popkultúrában, ami általánosságban nem jellemző az angyalokra.) Az eléggé egyoldalú verekedés közben elérte, amit akart. Épp azelőtt, hogy visszakerült volna a Ketrecébe a trió egyik tagja, Castiel végül igent mondott neki és az így elnyert porhüvely a világhoz kötötte.

A világmegváltó hősduó előtt előrelátóan nem leplezte le magát. Megvárta, hogy távozzanak, majd megtisztelte Crowleyt és Rowenát a társaságával. Utóbbit – a beígért jutalom helyet – nyaktöréssel ajándékozta meg, Crowley pedig kénytelen volt elszenvedni korábbi tettei – hatalomátvétel és társai – következményeit. A jó öreg Sátánpajtást szemlátomást nem kötötte le igazán a Pokol trónján való üldögélés – a lélekszámokkal példának okáért egyáltalán nem törődött. Amarát sem kezdte hajkurászni, ami érthető, hisz tudta jól, egymaga, megfelelő fegyver nélkül vajmi keveset érne az igencsak bosszús nagynénjével szemben.

Remekül elszórakozott a Pokol egykori királyával, kutyává degradálta, ólban tartotta, nyakörvvel is „megajándékozta” és a produkció megkoronázásaképp feltakarítatta vele a padlót… előbb fogkefével, később a nyelvével. Minden létező módon megszégyenítette korábbi alattvalói előtt, ami sokkalta kreatívabb visszavágónak bizonyult, mint egy egyszerű kivégzés.

Egy Winchesteréktől érkező hívásnak hála remek ötlete támadt azt illetően, hogyan is lenne képes „megoldani” a nagynénje jelentette problémát. Továbbra is Castielként komédiázva ellátogatott az Egyetemesek Bunkerébe, ahol egy rövid csapatmegbeszélésen beleegyezett, hogy visszaröpíti Deant a múltba, hogy ott szert tehessenek egy úgynevezett „Isten Kezére” – ritka, erős, Apu annak idején fogdosta… kell ennél több? Pechjére egy előrelátó hölgy alaposan felrúnázta a tengeralattjárót, így bár Deant sikeresen be tudta juttatni, ő szabályosan felkenődött a járműre. Caplathatott vissza a jelenbe csurom vizesen és hogy még „tökéletesebb” legyen a napja, kénytelen volt hallgatni Sam Winchester remek eszmefuttatásait. Haszna azért akadt a túlbuzgó fiúnak, ugyanis rábukkant egy varázslatra, amivel mindenféle védelmet le lehet törölni, csakhogy… az egyik alapanyagot, egy arkangyal erejét hiánycikknek vélte, lévén halvány fogalma sem volt arról, hogy nem Castiel társaságát élvezi. Lucifer – mikor magára maradt – hozzáfogott az előkészületekhez, hiszen kezébe akarta kaparintani a nagyhatalmú tárgyat. A visszatérő Sam heves értetlenkedéssel fogadta a dolgot, majd felajánlotta a lelkét némi plusz erő forrása gyanánt. Nagyjából ez volt az a pillanat, mikor Lucifer rájött, hogy teljesen és tökéletesen felesleges életben tartania Samet, hiszen már nem fontos, Dean van összekötve Amarával, nem a kistesó. Így aztán némi röhögést követően leleplezte magát a vadász előtt és szépen be is dugta a kezét a mellkasába – de csak miután vázolta, hogyan fogja később előadni a halálát Deannek. Az épp idejében közbelépő Castielnek hála végül mégsem küldte másvilágra nyaralni a Bocit – a temetős incidens után másodjára is kénytelen volt elszenvedni, hogy egy „porhüvelye” visszaveszi a gyeplőt.

Castiel meg sem próbálta kitessékelni, hiszen egyedül neki volt esélye, hogy visszahozza Deant, még mielőtt a tengeralattjáró elsüllyedne és ezt meg is tette. Rém dühösen konstatálta, hogy az Isten Keze már lemerült, ugyanis ezek a tárgyak pusztán egyszer használatosak. Szerencsére még mielőtt tettekkel is hangot adhatott volna nemtetszésének Sam egy Pecsét segítségével elűzte a Bunkerből.

Innentől fogva az volt fő célja, hogy szerezhessen egy másik ereklyét és ennek érdekében mozgósította a démonokat is. Sejtette, hogy Crowley titkol valamit, ezért szervezett egy kis színjátékot és a trónfosztott király elvezette egy titkos raktárába, ahogy Áron botját őrizte. Az átverő átverte az átverőt… vagy valami hasonló, de a bot Crowley kezébe került, aki nem is habozott kipróbálni, hogy vajon Lucifert is megöli–e az, ami megsebezheti Isten testvérét? Balszerencsére a csapást felfogta egy Luciferhez hű démon, így duplán is elvesztette a meccset, hiszen a bot ereje lemerült, ráadásképp még inkább sikerült felingerelnie az Ördögöt…

… aki elől épphogy meg tudott pattanni.

Lucifer következő terve magasabb szférák felé vezette. Úgy határozott, hazatér és Apuci, valamint Mihály távollétében átveszi a Mennyország vezetését, hiszen úgyis kompetensebb személy, aki rendezhetné a „Sötétség–ügyet”. Nem meglepő módon az angyalokat nem vetette szét az öröm, hogy a Kígyó meglátogatta őket, de Lucifer sosem volt az a fajta, akit néhány ellenvélemény zavarna. Tartalmas beszédet tartott a szárnyas népségnek arról, miért is érné meg rábólintaniuk a főnökségére és – hála Amara megfelelő időben érkezett aprócska erődemonstrációjának – egy ideig úgy tűnt, nem is érkezett hiába.

Balszerencséjére elfogadta Winchesterék meghívását – a megfelelő csali, ez esetben egy kürt csodákra képes –, aminek hála egykettőre csapdában találta magát, ami érthető módon nem töltötte el földöntúli örömmel. Az sem, hogy mindenáron elő akarták kotorni Castielt, hogy az szépen kiebrudalja. A pecsétek és a szent tűz együttesen is csak rendkívül rövid időre voltak képesek fogságba ejteni. Végső kétségbeesésében Crowley megjátszotta ugyanazt a kártyát, mint amit Gadreel ellenében is kihasznált korábban. Rá is lelt Castielre – Winchesterék konyhájának másában bámulta éppen a televíziót –, csakhogy azt nem hajlott az Ördög kiköltöztetésére. Ha Sam és Dean nem lépnek közbe egy kis ördögűzéssel, talán még a fogát is otthagyta volna.

A tűz kialudt, a pecsétek erejüket vesztették és a Sátán kiszabadult.

Egykettőre rátette a kezét a kürtre és már épp végzett volna Sammel és Deannel – Rowena és Crowley jó érzékkel a megfelelő pillanatban olajra léptek –, mikor betoppant Amara. Ennek a váratlan fejleménynek hála rögvest le is tesztelhette frissen szerzett fegyverét, ám annak semmiféle hatása nem volt Isten testvérére. A harcról szőtt elképzelések egy csapásra szertefoszlottak és már menekülni sem volt esélye. Kedves nagynénje megragadta és kis rejtekhelyére vitte, ahol aztán módszeresen kínozni kezdte, mondván mi más csalhatná elő Istent, ha nem kedvenc fiának szenvedése?

Gyötrelmeiből a legváratlanabb megmentő által szabadult. Egyszer csak betoppant Sam Winchester – egy újdonsült Próféta és Metatron – kíséretében és némi szájalást – együtt kell dolgoznod apáddal, tedd félre a hülyeségeidet és hasonlók – követően kihúzta a slamasztikából. Az Egyetemesek kis rejtekhelyén nagyon hosszú idő után először találkozhatott Atyjával, ami egy csapásra egy duzzogó tinédzserré változtatta. Az egész abban csúcsosodott ki, hogy bezárkózott Sam szobájába és bömböltetni kezdte a zenét. A vadászok végül sikeresen rábeszélték Istent és csemetéjét egy kis családterápiára, ami bár problémásan indult, de sikerrel zárult. Lucifer végre megkapta a hőn áhított bocsánatkérést és kibékült sokáig távollévő apjával.

Szent lett a béke a félig szent családban.

A haditerv tákolgatás közben felruccant a Mennyekbe és igyekezett rávenni a tollas népséget, hogy szálljanak be a buliba, de azok nem fogadták éppenséggel lelkesen. Kénytelen volt átengedni a terepet Castielnek, aki képes volt együttműködésre bírni az oltári csapatot. A csata során ő vitte be a végső csapást, mielőtt Isten újfent megkísérelte volna elzárni Amarát. Mikor fordult a kocka és Amara került fölénybe azonnal ugrott és megpróbálta megmenteni az apját, csakhogy csúnyán pórul járt. Nagynénje jószerével fél kézzel hatástalanította őt, majd kiszakította aktuális porhüvelyéből.