A harmadik volt az arkangyalok közül. Lucifer bukását és Gábriel szökését követően mindössze ő és Mihály maradtak a Mennyekben, így hát midőn atyjuk is eltűnt szabályosan ölükbe hullott a hatalom. A vezető szerepet kétség kívül az idősebb fivér, Mihály töltötte be, de utána rögtön ő következet a – meglehetősen korrupt – hierarchiában.

Osztotta Mihály véleményét, miszerint éppen itt az ideje, hogy az Apokalipszis bekövetkezzen... majd le is záruljon, természetesen az ő győzelmükkel. Erősen túlfejlett egoizmus és túlzott arrogancia jellemezte, mit nem is igyekezett leplezni. Meggyőződése szerint Isten, teremtőjük és apjuk már régen halott – máskülönben hogyan válhatott volna ilyenné a világ?

Ez már csak azért is rendkívül ironikus, mert az ő feladata volt a Chuck Shurley nevű próféta oltalmazása, aki látszólag a Winchester fiúk evangéliumát papírra vető iszákos kiválasztott volt, valójában viszont maga a Teremtő. (Őrző-védő tevékenységét Dean sikeresen ki is használta egy alkalommal, hogy megfutamítsa a Lilith nevezetű démont, kinek jelenléte nem volt épp kívánatos.)

Nemsokkal az utolsó pecsét feltörése – Lilith Sam általi halála, szép kis összeesküvés – előtt a Próféta házában végzett Castiellel, aki a Mennyek ellen lázadván Dean mellé szegődött. Mikor a vadász-angyal duó később némi szent olaj segítségével fogságba ejtette nem habozott és velük is megosztotta véleményét, miszerint egy istentelen világban élnek. Tagadta – vagy inkább nem volt hajlandó elhinni? – hogy Isten hozta vissza Castielt. Véleménye szerint a tettes nem lehetett más, csakis Lucifer, akinek szüksége van minden egyes bukott, vagy épp csak lázongani kezdő angyalra.

Sam nagy ugrása keresztülhúzta minden számítását, így azonmód dolgozni kezdett a keletkezett akadályok és problémák elhárításán. Szándékában állt újfent kinyitni a Ketrecet és szabadon bocsátani az oda börtönözött Mihályt és Lucifert, hiszen amíg be vannak zárva, nem érkezhet el a vég...

Elvárta, hogy Castiel letérdeljen előtte, eszébe sem jutott, hogy az újonnan előléptetett angyalnak lehet reális esélye ellene, így ahhoz mérten kezelte. A megadott időpontban behódolás helyett ellenállással volt kénytelen szembenézni, mely új polgárháborút robbantott ki a Mennyekben.

Balthazar felbukkanása esélyt jelentett számára, hogy egyszer s mindenkorra leszámolhasson a lázadókkal. Az első találkozást követően nem könyvelhetett el sikert, csakis veszteséget, Balthazar ugyanis elpusztította a porhüvelyét Lót sójának segítségével. Tehát nem elég, hogy nem tehette rá kezét a vágyott fegyverekre, de még egy új testet is le kellett akasztania, mielőtt folytathatta földi tevékenységét. Lelkesedése mit sem lohadt, igyekezett felkutatni, nyakon csípni a renegát szárnyast, hogy megszerezhesse tőle a lopott, mennyei fegyvereket, csakhogy azok végül Castiel kezébe kerültek, jelentős mértékben növelve annak esélyeit.

A segítség a legváratlanabb helyről érkezett. Crowley kereste fel, aki enyhén fogalmazva is morcos volt, amiért Castiel kitette a szűrét a Purgatórium-tervből. Szövetséget kötöttek és immáron közösen igyekezték elejét venni, hogy Castiel megszerezhessen magának minden lelket. Elvették tőle a vért – a legfontosabb hozzávalót –, majd ők maguk fogtak hozzá a Purgatórium kinyitásához, hiszen ha már egyszer új Isten lép színre, az csakis Raphael lehet... még véletlenül sem Castiel.

A kis rituálé nem járt sikerrel, nem is járhatott, hiszen Castiel nem az igazi vért adta át az újdonsült társaknak. Amíg Crowley és Raphael az eleve kudarcra ítélt próbálkozással ütötték el idejüket ő szépen magába tömött mindent, ami csak átjött a Purgatóriumból. Crowleyt még szélnek eresztette – hiszen tervei voltak vele –, ám Raphaellel kíméletlenül végzett, hiába hozta fel az, hogy tulajdonképpen egy családhoz tartoznak és az ilyesmi... nem igazán illendő.

Egyetlen csettintés és már vége is volt...