Mivel a Supernatural évadról évadra egyre több rajongót szerez, ezért Jared Padalecki és Jensen Ackles is népszerűbbek mint valaha. A supernatural magazin elkapta őket, és megkérdezte tőlük hogyan kezelik, hogy a sorozat egyre nagyobb népszerűségnek örvend és természetesen a rajongókat...

Nem szokatlan,ha valakinek bemegyünk a lakásába és képeket találunk a gyermekeikről. Természetes, hogy a szerető szülők büszkék, és meg akarják osztani a képeket a világgal. De Jensen Ackles szüleinek házában nem találunk annyit mint amennyit gondolunk vagy amennyit Jensen anyukája szeretne. "Bementem a szüleim lakásába és ott voltak azok a hatalmas plakátok rólam." - magyarázt Ackles, utalva ezzel a Supernatural plakátokra, amik nem éppen tipikus családi képek. "Nem, nem, nem! Rávettem anyukámat, hogy szedje le őket."

Természetesen nem tud tőlük teljesen megszabadulni, Ackles ha végig sétál a Supernatural irodái előtt a Vancouver stúdióban, akkor rengeteg plakátot talál magáról és természetesen Jared Padaleckiről is. "Tudod, ez valahogy furcsa." - mondta. "Megpróbálok nem odafigyelni rá, de valamiért még mindig fura nekem, hogy besétálok az irodába és ott vannak azok a plakátok rólam"

Ackles hasonlóan reagál a rajongók figyelmére is. "Valakiről, aki már régóta dolgozik ebben az üzletágban, azt gondolnád, hogy már van módszere hogyan is kezelje ezeket a helyzeteket, de nekem nincs." - valotta be. "Néha ha valakivel képek készítek, csak átkarolom és érzem, ahogy szinte vibrálnak! Úgy érzem, hoy meg kell őket nyugtatnom, hogy 'Oké, minden rendben...' De aztán aggódom, nehogy megalázó legyen. Nem lenne az nagyképűség? Így inkább csak mosolygok. Fura, de nem hiszem, hogy ez olyan dolog, amihez valaha is hozzá tudnék szokni, hiszen ez nagyon hízelgő és jó dolog, hogy az emberek tisztelnek és szeretik amit csinálsz."

"Tudod, sok a jó oldala is ennek. a múlt hónapban a Make a Wish szervezeten keresztül jött egy lány Ausztráliából és nagyo jó érzés volt kapcsolatba kerülni vele és a családjával és látni, hogy milyen hatással volt mindez rájuk. Látni azt, hogy mennyire örültek neki, csak azt gondoltam: 'Wow, ez a kis sorozat kimegyek ezeken az épületeken kívülre és eljüt valakihez a Föld másik oldalán, akinek boldogságot és nevetést okoz egy olyan családnak, akinek jó oka van rá, hogy mérges legyen és szomorú.' Nagyon sok ehhez hasonló szituáció volt és egy csomó mindent kapok ezekből."

A féktelen rajongói imádat és a sorozat népszerűségének ellenére Jensen hozzátette: "Nem igazán zaklatnak itt minket Vancouverben." Még akkor sem, amikor az Alkonyat: Új Hold című filmet forgatták mellettük, a rajongók száma nem igazán emelkedett meg. "Az Alkonyat leginkább a fiatalabb tinik körében volt népszerű. Nagyon ritka, ha fiatal tini lány jön oda hozzám, sokkal inkább korombeli emberekről van szó vagy idősebbekről. Elutaztam Los Angelesbe hálaadáskor, majd visszarepültem Vasárnap, és a reptéren egy nagy darab 40 éves pasas ellenőrizte az útlevelem. Ránézett, majd én rám, megint az útlevélre, megint rám... már azt mondtam 'Jézus, ez nagyon komolyan veszi a munkáját.' aztán pedig azt mondta nekem: 'Tetszik a sorozatod!' Ezek a típusú emberek találnak meg leginkább."

Padaleckit szintén megismerték a reptéren, szerencsére. "Néha segít." - mondta. "Az egyik nap, majdnem lekéstem a gépemet, de szerencsére az egyik biztonsági őr tudta, hogy ki vagyok, kihúzott a tömegből. Kicsit rosszul is éreztem magam emiatt, hiszen körülbelül a 20. voltam a sorban, de ő csak odajött és megragadott, és én voltam az utolsó, aki felszállt a gépre. A hírnévnek vannak ilyen juttatásai, de végülis áldozatot kell hozni ha cselekedni akarsz. Nagyon jó megélhetés és Jensen és én elutaztunk már az UK-ba, Ausztráliába és Olaszországba is a rajongók miatt, tehát természetesen vannak előnyei is."

"Habár a híresség kifizetődő, Köszönöm Istenem, hogy nem olyan filmben szerepeltem, mint az Alkonyat, mert akkor tényleg nem tudom mit csináltam volna, ahol mindenki, csak úgy Bumm! egyszerre híres lett. Ahogy elkezdtem rájönni, hogy kezdek ismert lenni, az körülbelül 3-4 év volt. Készítettem filmeket, televíziós sorozatokat és pilot epizódokat. A vicces dolog az, hogy  a Gilmore Girls is most már sokkal népszerűbb mint akkor amikor adásban volt. Akkor is felismertek azért az emberek, de most meglátnak és azt mondják: 'Gilmore Girls!' Én pedig azt mondom: 'Hol voltál 5 évvel ezelőtt?' Szimpatikusak azok az emberek, akik hirtelen lesznek nagyok, hiszen nem kellett saját magadat felkészíteni, csak simán besétálsz az egyik nap, még senkit sem érdekel ki is vagy, másnap eddig már autogramot kérnek és ott vannak a fotósok is. 

"A híresség a munkával együtt jár, de természetesen ha megkapod a hírességet igyekszel egy kicsit a sarokban tartani." mesélte Padalecki. "Valaki adott nekem egy kártyát arról, hogy milyen híres is a gőz. Tudod, hogy mi az, mire jó, nem vásárolsz be belőle, mert tudod, hogy ott van, elmegy, tehát nem sajátíthatod ki. Nem nehéz normális életet élni. Az emberek azt mondták. 'Oh, majd nem fognak békén hagyni.' Soha nem volt erre példa, hiszen nem megyek nagy klubbokba Péntek esténként és nem megyek a plázába hétvégén. Ez igazán nem nagy áldozat. Az emberek azt is mondják, hogy ki nem állhatják, ha mindenhol képek készülnek róla. Hát akkor ne viselj nagy napszemüveget, ne vezess Bentleyt és ne menj Hollywood legnépszerűbb éttermeibe. Ha valóban érdekel, akkor nem teszed meg ezeket a dolgokat. A normális életemben szívesen vagyok otthon a barátaimmal, játszok a PlayStationon vagy gitározok és Cowboyos játékokat nézek, nem igazán szeretem ezeket  a zajos klubbokat, vagy híres bárokat, vagy az olyan helyeket, ahol tudod, hogy emberek várnak rád csak azért, hogy képeket készíthessenek rólad."

De természetesen nem mindig lehet elkerülni a reflektorfényt. "Minden alkalommal, amikor visszamegyünk Vancouverbe rengeteg fotós vár minket a reptéren." meséli Padalecki. Ez nem olyan rég kezdődött és különösen rossz volt abban az időszakban, amikor a Twilight napok voltak, hiszen akkor egyszerre forgatták a Smallville-t, Supernaturalt és a Twilight című filmet is, tehát nagyon sok minden ment ott.Ez elég kemény, hiszen csak akkor szállsz le a repülőről, dehidratált vagy, ott voltál a repülőtéren és csak 'Ugh', le szeretnél zuhanyozni és elvinni a bőröndöket. Másrészről viszont ha okos döntéseket hozol nem nehéz normális életet élni. És persze nem Brad Pitt vagy Tom Hanks vagyok, akiknek valószínűleg ez sokkal nehezebb. Nem nehéz normális életet élnem."

Nem mintha Padaleckinek és Acklesnek sok ideje lenne a normális életre. "Nagyon keményen dolgozunk és hajtjuk magunkat reggeltől estig." mesélte Padalecki. "Tehát nagyon jó érzés tudni, hogy a rajongók szeretnek minket. Jensen és én nagyon komolyan vesszük a munkánkat és nagyon sokat dolgozunk. Elég nehéz jeleneteink vannak, nem olyan, hogy fogjuk magunkat megcsinálunk pár könnyű jelenetet és leülünk vacsorázni. Nagyon sok sötét helyre kell mennünk és felfedezni azt a világot is, ami nem egyszerű, de a forgatások végén meg kell próbálni elfelejteni ezeket és normális emberként élni ismét."

A sötét helyek, ahová a testvéreknke el kell jutniuk leginkább a Winchester fiúk barátainak és szeretteinek halálával kapcsolatos. "Sam meghalt és Dean is. Az apukájuk is." mesélte Padalecki. "Még Bobby is meghalt! Minden kedvenc karakterünk meghalt. Azt mondják, ha egy Weird Al szám íródik rólad, akkor megcsináltad, nahát az Odaátban, ha meghalsz, akkor mondják, hogy megcsináltad!"

Ez megmagyarázza, hogy a szívszorító bukás ellenére miért is örült annyira Samantha Ferris és Alona Tal visszatérésének Jensen. "Ellen és Jo visszatértek!" - örvendezett. Padalecki pedig csatlakozott. "Igen, nagyon izgatott voltam, hogy Samantha és Alona visszatértek. A rajongók vissza akarták őket kapni és ők pedig örömmel tértek vissza. A sorozat kicsit összefüggéstelen, hiszen epizódról epizódra másik városba vándorlunk, Sam és Dean mindig új kapcsolatokat alakítanak ki, akiket vagy megölnek, vagy soha nem láthatjuk őket viszont. Ezért jó volt őket újra látni."

"Nem azért, hogy kibeszéljük Samanthát, de az Abandon All Hope című epizódban, ahol Meg elől és a Pokol kutyák elől futottunk, ott volt Samantha, Alona, Jensen és én, amint szaladtunk Rachel Miner (Meg) előtt és mindenkinél volt  egy shotgun, megtöltve és szegény Samantha nem volt elég erős először, meg kellett volna húznia és elengedni. Nem tartotta messzire, ezért nem tudott megint lőni. Jensen megragadta Alonát és elkezdett vele szaladni, én pedig óvatosan lőttem a fegyverrel, mert hiába lő valaki üresen, ha eltalál valakit az nagyon tud fájni. Tehát megvolt az egész tánc koreográfia, Jensen hívott, vissza rohantam 5 métert, ott nem volt kamerás, de természetesen a kamera körbe ment felettünk, így mindig a másik irányba lőttem, mivel a kamerás ember pedig mozgott, Samanthának is máshová kellett lőnie, hiszen nem lőhetsz akárkire. 

Ez olyan mint a foci. Samantha egy pontra célzott, majd nem tudott lőni ismét. Lőnie kellett volna, de nem húzta eléggé hátra a fegyvert, és azt mondta. "A fegyverem nem működik..." Aztán pedig ránk mutatott vele, én pedig azt mondtam. 'Woah!' Nem igazán értettem mi folyik ott. Amikor ránk mutatott a fegyverrel majdnem megállt a szívem. Azt mondtam neki: Samantha! Ő pedig csak kérdezte, hogy mi az mi az? Mondtam neki, hogy tegye le a fegyvert. És persze megijedt, mert én is megijedtem.

"Azt mondtam neki, ne mutogass rám azzal a fegyverrel! Ő csak nézett körbe és nem igazán tudta, hogy mit kezdhetne azzal a fegyverrel. Jensen Alonát tartotta és közben azt mondta neki: 'Istenem! Végre szóltunk neki! Nagyon erősen kell meghúzni, ne mutogass vele a színészekre és mindenkinek jó napja lesz.' Aztán pedig vége lett a napnak, az emberek elég idegesek lettek, de legalább elkészült a jelenet. 

Phil Sggriccia epizódja volt, ő egy csodálatos rendező. És nagyszerűen is szerkeszt - mindig tudja hogy kell felvenni az adott jelenetet, hogy az passzoljon. Nagyon sokat futottunk. Más volt mint amikor csak ott állunk és nekem szegeznek egy shotgunt. Ez volt a legszórakoztatóbb jelenet, amit az elmúlt évek során forgattunk." 

Rengeteg kedvenc karakter tért vissza, legyen az élő vagy holt, démoni vagy angyali, az ötödik évad meghallhgatta a rajongók kérését és még mindig vannak olyan régi szereplők, akiket szeretnénk majd látni a jövőben. "Természetesen vannak még olyan emberek, akiket szeretném, hogy visszatérjenek." - mondta Padalecki. "Jeffrey Dean Morgan lenne az egyik. Ő lenne a legnyilvánvalóbb, de természetesen még rengeteg olyan vendégszereplő van, akivel jó lenne találkozni."

És Padalecki elárulta, hogy ez a 6. évad során is így lesz. "Utálom, amikor a kés élén táncolunk. Nem mindig tudjuk, hogy visszatérhetünk-e még egy évadra vagy sem. Ezzel nagy gondokat okoz nekünk a csatorna, hiszen ha nem mondják meg előre nem tudjuk megfelelően befejezni a történetet. Ezzel ellentétben pedig igyekszünk minél több kérdést feltenni, amire még több kérdés lesz a válasz. Nagyon frusztráló tud lenni, ezért örülök, hogy például a hatodik évadot is már nagyon korán bejelentették."

És ha már szóba kerültek a történetek, megkérdeztük Padaleckit, hogy szokott-e ötleteket adni az íróknak. "Nem igazán." - mondta. "Arra szerződtem, hogy Sam karakterét alakítsam és ne a sorozatot írjam. Nem vagyok tehetséges író és úgy gondolom, ha aggódnom kellene a törétnetek miatt, akkor nem tudnék megfelelő színvonalú előadást nyújtani, ezért inkább csak örülök, hogy színészkedhetek. Amikor elolvasom a történetet, akkor persze vannak ötleteim, és olyankor elmondom, hogy ' Mi lenne, ha ezt így csinálnánk? Mi lenne, ha azt úgy?' De ez visszavezet oda, hogy maradjunk hűek Samhez és Sam Winchester karakterének kidolgozásához. Nem vagyok író és biztos vagyok benne, hogy nem is szeretnék az lenni." 

Csak úgy mint Padalecki Ackles is nagyon örül a karakterének és már nagyon várja, hogy a munka folytatódjon. "Nagyon örömteli egy ilyen hősies karaktert alakítani. Felfegyverkezve, megmenteni a nőket, szörnyekre vadászni és hősnek lenni? Ide vele!"

FORRÁS: SUPERNATURAL MAGAZIN 17. SZÁM