- Twitteren írtam, hogy beszélni fogok veled és sokan azt szerették volna, hogy tudd, azok akik Borderline Személyiségzavarban szenvednek nagyon értékelik a munkádat. Milyen érzés, hogy pozitív visszajelzést kapsz a rajongóidtól ezzel kapcsolatban?

- Nagyon nehéz szavakba önteni. Csodálatos. Remélhetőleg ez majd segít, hogy jobban figyeljünk erre a betegségre, hiszen körül vesz minket. Ez mindenhol jelen van és az emberek rejtegetik. Ha valakinek rákja van, akkor tudja, hogy nem kell szégyelni, hiszen nem ő tehet róla. Tudjuk, hogy ez egy probléma. De ha valamiért azt mondják, hogy valaki depresszisó, akkor az emberek hajlamosak úgy nézni arra a valakire, mintha három feje lenne. Remélhetőleg ez egy új párbeszéd kezdetét veszi.

- Miért döntöttél úgy, hogy elkezded az "Always Keep Fighting" kampányt?

- Valahogy minden össze állt. Különösen Spehen Amell segített, aki már szervezett egy pár ilyen gyűjtést, elmondta, hogy a rajongók nagyon nagylelkűek tudnak lenni, ha jó ügyről van szó. Körülbelül egy hónappal később elkezdtünk beszélgetni a dologról. Kaptam egy hívást Új Év első napján, hogy egy barátom elveszítette a harcot a depresszióval.

Nem én vagyok az egyedüli és nem is az a sok ember, aki már megtapasztalta ezeket a dolgokat élete során. Nekem vannak barátaim, van életem, emberek vesznek körül, akikkel dolgozok, nagyon sok szeretetet és támogatást kapok - a kampány azoknak szól, akik ebből kicsit kevesebbet kapnak.

- És hogy választottad ki a szlogent?

- Dolgoztam valakivel, aki 20 éve küzd ezzel a betegséggel és minden reggel amikor felkel, tudja, hogy ez egy közdelem lesz. Először a "Never Give Up"-ra gondoltunk, de ez inkább arra ösztönzi az embereket, hogy két lehetőség van, vagy sikerül, vagy feladod. Egy megelőző hozzáállás a fontos számomra - mert azt hiszed, hogy magától elmúlik, pedig nem. Komolyan kell venni ezeket a dolgokat és harcolni. 

Az emberek, akik depresszióval, mentális betegségekkel küzdenek, üngyilkos gondolataik vannak igenis erősek. Erősek, mert harcolnak és úgy kelnek fel reggel, hoyg igenis le tudják győzni.

- Beszéljünk egy kicsit az Odaátról. A sorozat most tér vissza egy kisebb szünet után. Az előző epizódban láthatjuk, hogy Deannek nem volt egyszerű dolga Cain pecsétjével. Hogyan fog neki segíteni Sam és Cas?

- Egy kicsit vicces dolog következik majd a sorozatban, mert a sorozat nagyon sok problémával fog foglalkozni - lesz aki majd úgy érzi, hogy egy kicsit feladták és lesz aki úgy, hogy tovább harcolnak.

Láthatjuk majd, ahogy Dean olyan valamivel harcol, ami hatalmasabb mint ő. Az Odaátos divat szerint ott lesz Castiel és még sok más karakter, aki segíteni szeretne. Még mindig harcolunk. A pecsét nem tűnt el, tehát tervezzük a következő lépést - mind biztosak voltunk benne, hogy van gyógymód, de nincs. Tehát tovább kell harcolni.

- Ez az évad leginkább Dean útjáról árul el nekünk sokat. De mi a helyzet Sammel? Készen áll, hogy más élete legyen, vagy vadász marad mindig?

- Szerintem mindig vadász marad. Mindig láthatjuk, hogy ha Dean vagy Sam más életet akarnak kezdeni, valami mindig vissza húzza őket. A Winchester testvérek természetüknél fogva segítőkészek és nem hiszem, hogy képesek lennének arra, hogy nyugodtan hátra dőljenek és nézzék, ahogy az emberek megsérülnek és a világ rossz hely lesz.

Amikor Sam karakterét alakítom, arról beszél, hogy a kutatásokat szereti leginkább és úgy érzi, hogy így is sokat tud segíteni. Legalábbis a jelenlegi helyzetben... ha Samnek úton kell lennie, hogy megmentsen valakit, akkor azt teszi. Addig pedig nagyon jól érzi magát az Egyetemesek könyvtárában.

- Ti fiúk arról vagytok híresek, hogy egymást kínozzátok a forgatásokon. Ackles rendezett egy epizódot ebben az évadban. Megtettél mindent, hogy lerombold ezt a dolgot és megnevettesd őt?

- (Nevet) Igazából igen. Mindig megpróbálom őt megnevettetni. Elég szórakoztató.  És egyre jobb vagyok benne, most pedig viszonozza ezt a szívességet.

- A héten volt Ackles születésnapja - megajándékoztad őt azzal a pólóval, amin a te arcodat láthatjuk?

- Még nem! De elhiheted, hogy ezt fogja kapni. Ami vicces, hogy már nagyon régóta ismerjük egymást... amikor Austinból Vancouverbe repültünk, valamit néztem az IPad-on és szerettem volna, ha ő is hallgatja, így oda adtam neki a fejhallgatót. Amikor befejeztük azt mondta. 'Ezek remek fejhallgatók! Ez legyen a szülinapi ajándékom. Vedd meg ezeket.' És azt mondtam, rendben. Vettem neki egyet és már alig várom, hogy oda adjam.

- Ez olyan mint amikor én beszélgetek a férjemmel...

- (Nevet)  Azt mondtam: 'Rendben haver. Veszek neked  és ott hagyom az öltöző kocsidban.' Igazából sokkal több mindent veszünk egymás gyerekeinek mint egymásnak.

FORRÁS: people.com